Kedves Olvasók!

Ma újra nekifutok, úgy, ahogy eddig még nem. Gyakorlatilag egy hónap és öt éves lehet a jégkorongról kezdett írásaimmal egybekötött online önkéntességem. Szólt gyerekeknek, szülőknek, amatőr játékosoknak, vezetőknek, rajongóknak, edzőknek és az évek alatt számos más sportág szereplői is jelen voltak. Volt idő, hogy abbamaradt egy kicsit, mert más volt a prioritás, de egyszer-egyszer mindig életet leheltem bele. 

Aztán tavaly jött egy nagy változás. Léptem én is a mesterséges rendszerek felé és ebből valami nálam sokkal nagyobb jött létre. Azt sem tudtam van-e létjogosultsága, így nagy dobra sem vertem, hogy egy könyv vázlatát - gyakorlatilag öt könyvét - pár hónap alatt összehoztam, sőt, egyet meg is írtam és hetven százalékban részemről meg is van. Jóváhagyás, meg a szükséges dolgok persze hátravannak, lennének, úgyhogy jön itt apránként inkább, mert a felvevőpiac, sajna elég kicsi. (Több más közt!)

Mivel egyre inkább látom, hogy számomra is egy út maradt, a megújulás, így más formában vágok neki az írásnak és elkezdek ezzel együtt kiemenekítni dolgokat a #P92Hockey Facebook csoportomból, főleg azokat az írásokat, amik nagyon kötődnek hozzám.

Ebben az utazásban hívok most mindenkit, egy kis kiruccanásra, egy olyan világ felé, ahol remélem több hazai sikernek lehetünk közös kapcsai, ki így, ki úgy. 

Üdvözlök Mindenkit!

Hajrá Magyar Hoki!